Visa Bankcard Business School, Cambridge – Epilógus

A Visától mindenki kapott ajándékba egy szép nagy esernyőt – gondolom ők sem számítottak arra, hogy egész héten ilyen ragyogó idő lesz. Csak úgy mint a többség, én is úgy döntöttem, hogy hazaviszem, mert tényleg jó kis esernyő, nameg ugye szép emlék is… Hát mit ne mondjak, megküzdöttem vele, amíg feljuttattam a gépre. Magammal ugyanis nem vihettem fel, de a csomagommal sem adhattam fel. Bukfenc. Szerencsére kederült, hogy van viszont egy olyan futószalag, ami speciálisan az ilyen tárgyakhoz való. Hurrá, keressük meg! Na, most tapasztaltam meg igazán, hogy milyen nagy is a Heathrow. Nem baj, legalább kellemesen elfáradtam, így a 2 és fél órás repülőúttal járó ücsörgéssel nem lesz már gondom…

De ugorjunk még vissza kicsit Londonból Cambridge-be, hisz mégis csak arról szólt ez a 6 nap.

Szóval VBBS, Cambridge – Az indulás előtt kb. 1 hónappal tudtam meg, hogy lehetőségem lesz résztvenni benne. Ezután jöttek a hosszú előkészületek, levelezés a Visa-val, az út megszervezése, és felkészülés a Visa által előzetesen küldött anyagokból. Aztán ahogy a jó dolgokkal lenni szokott: amilyen sokáig készül rájuk az ember, olyan hamar elrepülnek… De visszatekintve erre a pár napra, azt kell mondanom, minden fáradozást megért! Rendkívül professzionális szervezés, kiváló társaság, hasznos előadások, ragyogó idő – azt hiszem ezekkel a jelzőkkel tudnám egy mondatban összefoglalni a lényeget. Na meg, hogy végül hatodikak lettünk a versenyben a 16 csapatból.

Bővebben? Sajnos az most nem megy. Amikor ezeket a sorokat írom, akkor épp a Heathrow Terminal 1 várójában várom a gépem indulását. Gondoltam, ez nagyon jó alkalom lesz arra, hogy összefoglaljam az elmúlt hetet, de a rövid éjszaka és az elmúlt egy órában végzett aktív shoppingolási tevékenységem eredményeként a fogalmazásgátló hatása alatt vagyok. Mondják hát el helyettem a képek, hogy miért is volt fantasztikus ez a 6 nap

• Mert gyönyörű helyen voltunk

• Mert történelmi helyen laktunk

• Mert remek emberekkel hozott össze

• Mert kiváló volt a szervezés – élen a show-mester druszámmal, Dave-vel

• Mert jókat ettünk

• Mert az anyanyelvemet is értette valaki
  

• Mert együtt buliztam egy original brazil lánnyal is

• És végül, de nem utolsó sorban, találkozhattam DEXTER-rel!!!

So, it was great, excellent, faaaantactic, but it's over... Akár már holnap újra kezdeném... Helyette ma irány a munka. De hát ahogy Freddy is megmondta: the show must go on...

Visa Bankcard Business School, Cambridge - Good bye Cambridge

Összement a bőröndöm. Idefelé kényelmesen belefért minden, most meg miliméter-pontosan meg kell találni mindennek a helyét, hogy be tudjam zárni. És ez 5 óra alvás után nem kis feladat...

Tegnap egyébként nagy buli volt. A team-em nagy része leült egy sarokba beszélgetni, gondoltam én inkább a sört és a táncot választom. Jó dolog ez a kis üveges sör: pont annyi, amit az ember relatíve gyorsan meg tud inni, ezért nem következik be az az állapot, hogy az üveg alján lévő rész elveszíti az erejét és felmelegszik... Az elvárt eredmény viszont ugyanaz (az x. üveg után pihenés gyanánt meg is néztem a Számkivetettet - a cambridge-i változat főszereplője azonban nem Tom Hanks volt).

Hoppá, most látom csak, hogy elszaladt az idő 45 perc múlva el kell hagyni a szobát és még nem fejeztem be a pakolást. Még lesznek délelőtt előadások, és kihírdetik a végeredményt is. 14:00-kor pedig indulás vissza Londonba. Hoszzú nap lesz...

Visa Bankcard Business School, Cambridge - Dexter

Rám aztán igazán nem lehet azt mondani, hogy megbotránkoztat a - hogy is fejezzem ki magam finoman - nem etikett-szerű viselkedés, de amit itt az indiaiak művelnek, arra még én is felkapom a fejem. Történt ugyanis, hogy az egyik előadáson, a néhány sorral mögöttem ülő indiai srác "nyálkahártya gondokkal" küzködött. A már-már elcsépelt papírzsebkedős megoldás helyett ő inkább másik utat választott, jelesül kajakból, bokából inditva felrántotta az "anyagot", ráadásul olyan hangosan, hogy beleremegett az Auditórium mind a négy fala. A témában jártasak jól tudják, hogy ezzel általában nem szokott befejeződni a folyamat, de esetünkben az utolsó fázisra nem került sor... Azért hogy senkinek ne legyen hiányérzete, délutáni sétám alakalmával azért bezáródott a kör: A zebra szélén állva, zöld jelzésre várva arra lettem figyelmes, hogy a túloldalon álló, arcberendezése alapján valószínűsíthetően angol fiatalember úgy ütötte el a várakozás hosszú másodperceit, hogy kb. 10 másodpercenként finoman elhelyezett egy adag "szájvizet" maga mellé a járdára... Kíváncsi vagyok, hogy a hátralévő fél napban vajon láthatom-e valakitől végre egészében a teljes proceszt ;)

Reggel kihírdették a verseny első két évének az eredményét. Mit ad Isten, a 16 csapatból a végtelenül kreatív nevű csapatunk ("Fantastic Plastic") az első(!) helyen végzett. Persze tudtuk jól, hogy ez a bezsebelt csokiszeleteken kívül nem jelent többet, mert a vizsgált időszak 5 év. Azóta túl vagyok a 3-4 éven, visszaestünk a 6. helyre, de ennek ellenére - a 5. évet követően - szerintem van némi esély felkerülni a dobogóra, ami nagyon nagy dolog lenne! Holnap 12:30-kor kiderül...

Fura, hogy mindjárt vége, gyorsan elrepült ez a pár nap. Hátra van még viszont a "last night disco", ami vacsi után lesz a Dining Hall-ban (Harry Potter-es étkező).

Azt még nem írtam meg, hogy mi volt tegnap este: Chadival és Kwesi-vel egy indiai étteremben vacsoráztunk végül, összeettünk mindent. Előételként rendeltem egy Onion Tudomisénmit, na az valami mennyi volt. Rántott hagyma-szerűséget kell elképzelni, de abban rántásban benne volt a kulináris tudományág minden tézise...

Az este másik fénypontja pedig az volt, hogy a College udvarán összefutottam a már oly' sokszor emlegetett, csocsó és karaoke bajnok maláj tigrissel, a Visa Bankcard Business School koronázatlan királyával: Dexterrel!!!

Végszónak talán nem is kell ennél több, talán sak annyi, hogy "Dexter is the Man!"

(to be continued...)

Visa Bankcard Business School, Cambridge - A jó öreg Cambridge

Leültem egy asztalhoz reggelizni, ahol a finn csoporttársam ült két társával. Kiderült, hogy azok is finnek. Alig kezdtem el enni, jött még egy finn. Még végére sem értem az első tojásnak, jött még egy. Aztán még kettő. Azon vettem észre magam, hogy 7 finnel reggelizem. Hangulatos volt, végülis szegről-végről a rokonaim. Csak tudnám miért, hisz egy árva szót nem értettem abból, mit kvartyognak...

Reggeli után közzétették a második teszt eredményét, a középmezőnyben végeztünk. Egyre jobbak vagyunk, de több kell. Ma véglegesítettük a stratégiát, holnap lesz meg - az immáron éles - verseny első eredménye. Na de nem vesztegetem a szót a munkára, hisz ma végre egy hivatalosan is csonka nap volt. Délután 3-tól szabad foglalkozás volt a táncrendben, amit szinte az egész társaság cambridge-i városnézéssel töltött. Meg kell hagyni, nagyon "sukár" kis város. Egy idegenvezető mutatta meg a legnevezetesebb helyeket. Ezek röviden: X College. És X helyére kis túlzással behelyettesíthető az összes szó, ami az ember eszébe jut...

Azért elmesélt két érdekes történetet. Az egyik arról szólt, hogy van egy kb 20-30 méter magas College (mily meglepő), meg egy ugyanilyen magas másik épület, melyeknek a tetejei között csak ennyi a távolság:

Beavatási szertartás keretében az volt a diákok feladata, hogy ugorjanak át az egyik tetőről a másikra, majd vissza. A magas halálozási arány miatt ma már levették a menüről ezt a programot...

A másik történet Cambridge leghíresebb pub-jának (The Eagle) egyik tetőtéri ablakáról szól, ami - legyen bármilyen hideg, zuhogjon az eső, szakadjon a hó - mindig nyitva áll:

Ennek magyarázata, hogy hajdanán volt egy hatalmas tűz és 3 gyerek ezen az ablakon próbált menekülni - sikertelenül. Ezután minden éjjel a szellemük kísértett, ezért az átok megtörése érdekében jobbnak látták az ablakot állandóan nyitva hagyni. Ma este lecsekkoljuk, hogy a sör árából futja-e a - vélhetően jelentős - fűtés-számlára...
Úgy látszik, itt minden anokdota halállal végződik...

Anyway, ma este a ghánai Kwesi és a libanoni Chadi cimboráimmal a városban fogunk vacsorázni, megnézzük mitől is olyan híres a The Eagle pub. Délután is már hangolódtunk egy kicsit - igaz csak forró csokival, teával meg kávéval:

Végezetül a Dexterért aggódók kedvéért: A mai utolsó előadáson ott ült néhány székkel mellettem. Úgy tűnik kijózanodott...

(to be continued...)

Visa Bankcard Business Scholl, Cambrdge - Manic Monday

Tegnap újra rá kellett döbbenjek, hogy a múltban vagyok. Történt ugyanis, hogy tegnap éjjel még msn-eztem egy kicsit Noival és szóba került az idő. Az adott pillanatbban Nála 0:58 perc volt, április 16-a, hétfő. Nálam viszont 23:58 perc, április 15-e vasárnap. Őrület: nálam csak egy óra múlva lesz az, ami Nála épp akkor volt. Azt gondolom, több magyarázat nem is szükséges... De megnyugtatok Mindenkit, három nap múlva visszamegyek, vissza a jövőbe! ;)

Talán azt még nem említetem, hogy a napi team-work-ök egy szimulációról szólnak. Minden csapat egy bankot képvisel, melyek feladata bevezetni a hitelkártyát egy fiktív piacra. A csoportok értelemszerűen versenyeznek egymással, egy 5 éves periódus alatt legtöbb profitot termelő bank fog nyerni. Tegnap került sor a stratégia kialakítására. Ennek tesztelésére két alakalommal van lehetőség, majd következik az éles verseny. Az első teszten túlvagyunk, az eredmény nem túl rózsás: a kb. 80 szüséges változó értékeit sikerült úgy meghatároznunk, hogy az adott időszakban nullszaldós lett a termék... Délután kicsit megszögelgettük a modellt, reggel elválik, hogy mire lesz ez elég...

Egyébként minden változatlan, 8:30-19:00-ig session-ök, annyi előadás van, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Sajna így muszáj voltam kicsit szelektálni és ebéd után a szundit választani a scoring modellek helyett. Megmondom őszintén, jól esett, mint kedvenc cimborámnak a találkozás Szarkáék Barnájával.

Szerencsére holnap jön egy kis változatosság: délután 15:00-tól szabad foglalkozás, ezért úgy döntöttem, hogy benevezek a cambridge-i guided tour-ra. (Szolgálati közlemény: lemerült az elem a fényképezőmben, remélem délelőtt tudok venni és akkor lesznek fotók is).

Jut eszembe, tegnap ígértem képet a Dining Hallról. ez az egy sikerült, ezután adta meg magát a gép:

Végezetül még annyit, hogy van itt egy nagyon jó szokás: a szervezők megnézik, hogy van-e valaki, akinek az adott napon szülinapja van és ha igen, akkor azt mindenki előtt felköszöntik. A nyitónapon szülinapos André még emiatt zavarban volt, mint Ádám anyák napján, de azóta a többiek élvezik a felhajtást. A mai születésnaposunk például, a tegnapi "legyőzőnk", a 40-45 év körüli maláj Dexter nagyon élvezte a személyi kultuszt: már a vacsora közbeni köszöntéskor - a szervezők által fejére húzott, tortát formáló kalapban - percekig éltettette magát, majd az ezt követő karaoke-night-on sakál részegen elénekelte (pontosítok: ordítással vegyítve

elkornyikálta) Frank Sinatrától a My way-t...

Hát valahogy így telt a harmadik napom Cambridge-ben. Most viszont megyek, mert nem szeretném alvás nélkül megkezdeni a negyediket...

(to be continued...)

Visa Bankcard Business School, Cambridge - Prológus

Sosem fogom megérteni az angolokat. Szerintem már elég régen feltalálták a keverőcsapot, de nekik mégis külön kell tenni - egymástól 16,34 cm-re - a hideg- és melegvizes csapokat. Két csap=dupla költség ráadásul használhatatlan, hisz vagy lefagy a kezed, vagy leégeted, középút nincs... És folytathatnám a sort a jobb oldalon vezetéssel, vagy a három csatlakozós konnektorral...

Mindezektől függetlenül rendbe van minden. A Robinson College fedőnévre hallgató campusban lakom 170-ed magammal és a szervezőkkel. A student-eket csoportokra osztották és a csoportok neve végtelenül kreatívan egy-egy-szín (green, blue, amber, cyan, silver, stb.). Jómagam a leírhatatlan turquoise-be (gyk: türkiz) kerültem 8 másik "diákkal". A paletta színes: a finn Mia, a kínai Vivian, a libanoni Chadi, a holland Olivier, a ghánai Kwesi, az indiai Amol, a svájci Bernhard és a szolvák Katharina társaságában próbálunk eredmányesebbek lenni a maradék 15 csoportnál. Csoportunkat a Man. Utd. bérletes, echte brit Mark vezeti.

A group session-ők mellett szinte egész nap előadásokat hallgatunk az Auditoriumban. Ez egy nagy terem, kb. a Hollywood Multiplex Dunaplaza és a Buddha Inside keveréke, megtoldva óriáskivetítőkkel és Legyen Ön is Milliomos-féle szavazó gépekkel. Mire gondolok: puha lehajtható székek, színes spotlámpák, két hatalmas projektoros kivetítő, az előadások előtt és után bömbölő zene, és bizonyos kérdésekre előadás közbeni online szavazás, aminek az eredménye azonnal megjelenik a képernyőkön... Szóval tudja a Visa színezni, ha akarja...

És akkor mindezek után jön a vacsora. Nem viccelek, tiszta Harry Potter: az emberkék bemennek a Dining Hall-ba, ami egy hatalmas terem hosszú, párhuzamos asztalokkal, az asztalok végén a Blue, Red, Magenta, Orange, stb. táblák, jelölve hogy az adott csoportnak hol a helye. Csinálok majd erről fotót az tuti! Komolyan mondom, már csak a köpenyek, meg a varázspálcák hiányoznak - meg talán Dumbledore professzor...

Ma este table-football (népszerűbb nevén: csocsó) bajnokság volt. Aki előbb lőtt két gólt az nyert. A libanoni kapusommal nem vacakoltunk, kiestünk rögtön az első fordulóban. Lényegében az ellenfél (a malajziai Dexterrel az élen) labdába se ért, összehoztuk magunknak azt a két gólt... Pedig Chadi nagyon akart nyerni, alig hagyta befejezni a vacsimat, állandóan: "let's go to practice!" Mondanom sem kell, nem volt boldog, de megnyugtattam: higyje el, mi vagyunk a legjobbak, csak épp balszerencsénk volt... Pedig ha tudná, hogy ezt csak magamra értettem... ;)

Na, fellövöm a pizsit, mert holnap 8:30-tól folyatódik a show, ehhez pedig tényleg időben kell kelnem, hogy előtte még a ham&eggs&bean triót bevegye a gyomrom...

(to be continued...)